Ön éveken át dolgozott politikusi főtanácsadóként, PR és sajtófőnökként, kommunikációs igazgatóként, hogyan jött az életébe a fejlesztéspolitika?​

Volt Magyarországon egy olyan terület, amely addig belakatlan volt. Én ezt felismertem, s elsőként fejben „rendeztem azt be”, majd Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel megvitattam az elképzeléseimet, aki rációt és jövőt látott azokban – így született meg 2014-ben a Magyar Fejlesztési Központ, s lettem én szülő atyjaként a vezetője. Mindegy milyen feladatot sodor elém az élet, megvan az a képességem, hogy mindenben a rendszert látom és keresem. Struktúrákban gondolkodom, fel tudom mérni, hogy egy adott területet – legyen az bárhol az életben – hogyan lehet optimalizáltan és hatékonyan működtetni, s a benne rejlő lehetőségeket megsokszorozni. Így volt ez hét éve a Magyar Fejlesztési Központnál is.

​

Mi az Ön által vezetett Magyar Fejlesztési Központ célja, küldetése?​

A szervezet életre hívásakor a célunk egyrészt az volt, hogy a közvetlen módon elérhető brüsszeli forrásokból (mely nem azonos az operatív programokban szereplő, közvetett uniós támogatásokkal) minél többet le tudjanak hívni a magyar vállalkozások. Másrészt az, hogy a munkánk által a hazai pályázók az európai térben szétszórt és polarizált információkhoz anyanyelven jussanak hozzá. 2014 óta mi végezzük ezt a koordinációs, segítő munkát. A pályázatokat dekódoljuk, azaz lefordítjuk és strukturálttá, ezáltal közérthetőbbé és könnyebben kereshetővé tesszük az érdeklődők számára. Emellett a pályázókat olyan szakértőkkel, tanácsadókkal kötjük össze, akiknek a segítségével az elképzeléseiket sikerre tudják vinni.
​

Milyen a magyarok önbecsülése, pályázási hajlama?​

A magyar emberek alapvetően pesszimistán állnak ezekhez a lehetőségekhez – ennek áttörésén dolgozunk. S bár a közvetlen brüsszeli pályázatoknál nagyon magas szakmai színvonalat vár el az Unió, a befektetett munka megéri és többszörösen megtérül, hiszen az elnyert támogatáson túl, komoly európai kitekintéshez és kapcsolatrendszerhez is hozzájut a pályázó, mely egyértelműen pozitív irányba befolyásolja az adott vállalkozás jövőjét. Én magam őszintén hiszek a magyar tálentumban, a magyar közösségben, s nekünk, itt a központban alapvető célunk, hogy hitet adjunk és a magyar tudást, tehetséget hozzásegítsük ahhoz, hogy mind a jelenben, mind a jövőben a hozzá illő módon tudjon kamatozni. Ennek a küldetésnek vagyunk a segítő, támogató szolgálata.
​

Ön híres arról, hogy a határon túli magyarok sorsát szívügyének tekinti, s ezt bizonyítja az is, hogy az Ön által vezetett MFK is komoly társadalmi felelősséget vállal e téren.​

Nyelvészként pontosan tudom, hogy a szónak mekkora ereje van. Azzal, ha valaki magát bármilyen relációban kisebbségként határozza meg, magát kisebbnek, kevesebbnek titulálja.  Épp ezért álláspontom szerint nincsen magyar kisebbség, csak magyar közösség létezik. S annak tagjai – bárhol is élnek a világon – nem élhetnek kisebbségben, hiszen ők a magyar közösség teljes értékű tagjai. Nem kell kisebbségi jogokért sorba állniuk, hiszen őket pont ugyanolyan jogok illetik meg az őshonos magyar közösségekben, mint mindenki mást az adott jogrend szerint. A magyar nemzeti közösség egységének létrejöttéig még hosszú út áll előttünk, és hiszem, hogy a kisebbség szó használata és a kisebbségi létmeghatározás ebben a munkában egyértelműen gátló tényező. Az MFK munkatársai több éve támogatják önkéntes társadalmi felelősségvállalás keretében pénz- és tárgyi adományokkal a határon túli magyarokat, mely összecseng a központ küldetésével, a teljes Kárpát-medencei magyarságáért érzett felelősséggel.